13.7 C
Baia Mare
szerda, 2024 április 24.
spot_img

„Az élet egy gondolat”

Interjú dr. Anderco József orvosfilozófussal

spot_img

Interjú dr. Anderco József orvosfilozófussal

Bevallom: ezzel az interjúval az a célom, hogy felhívjam a figyelmet egy rendkívüli szellemi teljesítményre. Dr. Anderco József Szinérváralján (!) 580 oldalas könyvet írt orvosfilozófiai kérdésekről. Folytatása, a második kötet, most készül, és az egész kiadóért kiált. Személyes vallomással kell folytatnom, hiszen dr. Anderco Józsefet régóta ismerem. Számomra immár sok-sok éve ő „a Doktor úr”. Már akkor a „családorvosunk” volt, amikor e tájakon ez a fogalom még ismeretlen volt.

A múlt század nyolcvanas éveiben írtam már róla a Bányavidéki Fáklyában.

Akkor még gyakorló gyermekorvos volt. És fafaragó. Fiatal korában verseket is írt, és újságírónak készült. Később tudtam meg róla, hogy kertészkedni is szeret – akárcsak én – s kedvence a paprika. Néhány éve beszélt készülő könyvéről, amely az ember ösztönéletéről szól.

Akkor tűnt fel számomra az, hogy a könyv milyen sok filozófiai vonatkozást tartalmaz, s hogy a doktor urat mennyire érdekli a filozófia. A könyv kézirata azóta elkészült. Tudva, hogy mennyire fontos számára az értelmiségi életmód, elsőként azt kérdeztem tőle: szerinte mit jelent értelmiséginek lenni, s lehet-e ilyen kisvárosban, mint a mienk, értelmiségi életet élni.

– Nem a diploma számít. Egyszerű parasztemberrel is lehet értelmiségi szinten beszélni, hiszen ő is lehet „bölcs ember”, és vannak kultúrbarbárok a diplomások között is. Értelmiségi, pontosabban szellemi életet bárhol lehet élni, Váralján is. Akiben megvan erre az igény, annak a számára ott van a világ szellemi központja, ahol él. Láttam én Kolozsváron és Bukarestben is provinciális embereket, akik nem éltek szellemi életet. Amikor Ákoson voltam orvos (1959-1961), már akkor is úgy fogalmaztam, hogy a szobám egy városi sziget.

– Gyermekkorod, neveltetésed hogyan irányított az értelmiségi pálya felé?

– Mikor 1945-48 között a jezsuitáknál tanultam Szatmárnémetiben, akkor azok adtak e tekintetben lehetőséget és szellemi útravalót. Nálunk otthon nem voltak könyvek. A jezsuiták meg tudták értetni az emberrel, hogy minek van értéke és értelme.

– Érettségi után mi történt veled?

– Újságíró akartam lenni, de abban az időszakban számomra ez nem volt lehetséges, származásom miatt.

– Ezek szerint, tulajdonképpen véletlenül lettél orvos?

– Nem véletlenül, mert engem mindig az ember érdekelt, az újságírásban is vele akartam foglalkozni, de mivel erre nem volt lehetőségem, úgy gondoltam, hogy az embert leginkább az orvos tudja megismerni.

– Úgy tudom, általános orvosit végeztél. Hogyan lettél gyermekorvos?

– A marosvásárhelyi orvosi egyetemen írtam az államvizsga dolgozatomat a neurózisról, de miután megírtam, nem értettem a lényeget. Miskolczi Dezső professzor, Ramon Y Cajal-lal kapcsolatban elmondta, hogy mit kellene tenni, hogy ezt meg lehessen ismerni. Csecsemőknél születés után, fel kellene leltározni, hogy mit tudnak, ezt kellene osztályozni, s ebből kellene kiindulni. Akkoriban gondolni sem mertem, hogy ilyesmivel fogok foglalkozni, mert felnőtt betegek gyógyítására készültem. Amikor egyetem után kihelyeztek, vettem észre, hogy gyermekgyógyászati állást kaptam. Nem ismertem ezt a szakterületet, meg kellett tanulnom. Két év múlva úgy hozta a sors, hogy szülővárosomban, Szinérváralján, kerestek egy gyermekorvost.

Akkor láttam, hogy komolyabban kell tanulmányoznom ezt az ágazatot, ezért jelentkeztem Nagykárolyban Opriº Constantinnál, aki ott a gyermekgyógyászati osztályt vezette. Elvégeztem egy tanfolyamot, majd szakvizsgára jelentkeztem Bukarestben. Miután hivatalosan is gyermekgyógyász lettem, jutott eszembe Miskolczi professzor egykori tanácsa a felmérésről.

Időközben eltelt körülbelül öt év.

– Mióta és miért foglalkozol a gyógyítás mellett orvosfilozófiai kérdésekkel is?

– Körülbelül harmincöt éve. Engem mindig a funkcionális zavarok érdekeltek. Funkcionális zavarokról akkor beszélünk, amikor a szervezet nem működik úgy, ahogy kellene, de nincs objektív betegség. A lényeget keresem, ugyanis ha nem ismerjük a gondolkodást, nem tudunk semmi fontosat megállapítani a funkcionális zavarokról. Az orvos az élettel foglalkozik, de senki sem tudja, hogy mi az élet. Az orvosfilozófiai összefüggések című fejezetben én a gondolkodást és az életet próbáltam megközelíteni és megérteni. Az élet maga is egy gondolat. A gondolkodást minden értelmiséginek kellene ismernie, nemcsak az orvosnak.

– Hogy érted azt, hogy az élet is egy gondolat?

– Ahhoz, hogy megmagyarázzam azt, hogy az élet is egy gondolat, minden mondathoz újabb magyarázatok kellenének, mert annyi új fogalmat kell bevetni a töprengésbe.

A gondolkodás nem egységes. Platon, Descartes óta úgy tudjuk, hogy a gondolkodás egységes. Ez nem igaz, különféle gondolatok léteznek.

Én négyféle gondolattal számolok: élet-gondolat, akarat-gondolat, törvény-gondolat, érzelem-gondolat. Az érzelem is egy gondolat, akárcsak az élet.

– Könyved első kötetében 580 oldalon bizonyítod a gondolkodásról szóló elképzeléseidet.

– Igen, méghozzá négy részben. Az első rész címe: Orvosfilozófiai napló. Ebben leírom: egy év alatt hogyan gondolkodom én. A harmadik rész: Az orvos és a labirintus. Ezt az elméletet Mircea Eliadetol vettem át. Szerinte nem tudunk hozzáférkőzni az emberhez, annyira komplikált.

A labirintusban, ha valahol elakadsz, vissza kell térned egy másik úton. A negyedik rész: Kompendium a gondolkodásról. Jelenleg, a második kötetben, az élet-gondolattal foglalkozom.

– Mi ennek a lényege?

– Az élet-gondolat működik a csecsemőnél is, amikor még nem tud beszélni, s persze később is, sőt akkor is, amikor az ember kómában van. Az élet az élet-gondolat működésének az eredménye.

– Mi az alapja a négyféle gondolatnak?

– Az, hogy mindegyiknek más-más pszichés energia igénye van. A pszichés energia egyfajta energiaféleség a szervezetben. Egyik tanáromnak, Szabó István professzornak, van egy könyve: Az emberi szervezet energetikája. Ebben kifejti azt, hogy az emberi szervezet összes energiája kémiai természetű.

Nekem erről más a felfogásom. Szerintem a szervezetben, kémiain kívül, van pszichés energia is. Erre mások is gondoltak. Jung például könyvet írt erről: Energetik der Zeele. Ebben használja a nevet, de nem határozza meg, hogy mi az. A kínaiak több mint háromezer éve foglalkoznak az energia-meridiánokkal, amelyekben energia áramlik, de ez sem kémiai.

Hohnemann is, aki megalapozta a homeopátiát, valamilyen energiát akart a szervezetben befolyásolni, de az sem a kémiai energia.

– A doktor úr csöppet sem derülátó abban a tekintetben, hogy meg fogják érteni az olvasók az ő gondolatait.

– Hogy érthető legyen az, amit ebben a beszélgetésben elmondtam, ahhoz el kellene olvasni az orvosfilozófiai összefüggéseket. Enélkül nehezen tudok beszélni az előbbiekről.

– Mit fűznél még hozzá az elhangzottakhoz?

– Összegzésképpen még elmondanám: a gondolkodás és az élet mechanizmusa ugyanaz, ezért az életet is tekinthetjük egy gondolatnak.

Zárószóként talán annyit: érdemes lenne, mindenekelőtt a szakembereknek, felfigyelni dr. Anderco József munkásságára. S akkor talán csak akadna Erdélyben vagy Magyarországon olyan könyvkiadó amelyik – mondjuk alapítványi támogatással – meg is jelentetné a doktor úr könyvét?

(Farkas Imre, Gutin-melléki Friss Újság, 2004. április)

spot_img
- Advertisement -spot_img

Még több

- Reklám -spot_img

Máramaros megyei hírek