13.7 C
Baia Mare
péntek, 2024 június 14.
spot_img

Az ásványok bűvöletében

Beszélgetés Götz Endre geológus kutat

spot_img

Beszélgetés Götz Endre geológus kutatóval

Götz Endre kutató a Brassó melletti Hétfaluban született, 1924-ben. Ugyanott végezte az elemi iskolát is, majd a brassói Honterus Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az akkor még működőtemesvári egyetemen kezdte el, aztán a kolozsvári Bólyaiban folytatta, ahol 1948-ban kapta kézhez diplomáját.

Az egyetem elvégzése után, a geológiai tanszéken maradt, mint tanársegéd. Az 50-es, 60-as években végzett geológusok szinte mindegyike átment a keze alatt. Azóta már tanítványai is nyugdíjasok. A tanári hivatás mellett, kollégáival együtt rendszeresen végzett geológiai kutatásokat a Görgényi-, Kelemen-, Hargita-hegységekben, mindezt a 60-as évekig, amíg létezett geológiai oktatás a Bólyain. Ezt követően a kolozsvári Geológiai Társasághoz került, ahol egy évig különbözőbeosztásokban tevékenykedett. Abban az időben merült fel annak a gondolata, hogy létesítsenek Nagybányán egy ásványtani laboratóriumot-így került Götz Endre városunkba. Először a Münz-ben (ahol a bányakapitányság és a pénzverde is működött), majd 1964-től a mostani Kutatóintézetben kapott otthont a laboratórium. Ott dolgozott nyugdíjazásáig, 1988-ig.

 Nyugdíjba vonulása után, egy darabig pihenéssel töltötte napjait, majd – mivel nem bírta sokáig tétlenül – újraszervezte az időközben enyészetnek indult laboratóriumot, így alkalma nyílt más, nem kimondottan a termelés által igényelt dolgokkal is foglalkozni. Tavaly augusztusban például sikerült elérje, hogy Kapnikbányán emléktáblát leplezzenek le a város nagy szülöttei, Born Ignác (1742-1791) és Papp Simon (1886-1970) emlékére. Born Ignácról (akiről eddig úgy tudták, Gyulafehérváron született) előadást is tartott a Geológiai Társaság keretén belül, valamint Sopronban. Aztán Alfred Wegnerről (aki egy új geológiai szemlélet honosított meg a kontinensek vándorlásáról szóló elméletével) is tartott előadást. Más alkalmakkor elfeledett ásványok régi leírásairól „fújta le a port”, hogy a mai geológusok is megismerjék az egykoron „divatos” nagybányai érceket. Ezekről az ércekről írt egy tanulmányt is, Réthy Károly kollégájával együtt, amit a Geológiai Társaság ülésén is bemutatott. Összeállította továbbá a bányavidéken fellelhetőásványok települések szerinti katalógusát is. 

– Elsőtudományos munkáim természetesen a Görgényi-, Kelemen-, Hargita-hegyvonulathoz kapcsolódnak. Ott térképezéssel, érckutatással, -feltárással foglalkoztunk. Nagybányán az itteni ércek és érctelepek geológiai, tehát kőzettani, ércteleptani vizsgálatával foglalkoztunk. Persze, itt már a laboratóriumi rész volt az, amit én csináltam, a terepmunkát a kollégák végezték. Abban az időben az általam vezetett laboratórium az egyik legjobban felszerelt laboratórium volt az országban, de világviszonylatban sem álltunk rosszul. Munkám eredményeiről szakdolgozatokban számoltam be. 1998-ig 23 tanulmányom jelent meg különféle szaklapokban (társszerzőként), de számtalan további munkám is van, a mangánról, vivianitról, az amfibólokról, a salakból történőrézkivonásról, a suiori alofánokról, az ólomszármazékokról, és még sorolhatnám. Sok ásványról készítettem leírást. Régebben volt a „Bányavidéki Fáklyá”-ban egy ásványismertetősorozatom, ami közel egy évig futott. Jelentek meg szakcikkeim, tanulmányaim Magyarországon, valamint az intézet szakfolyóiratában is. Valahányszor új telephelyeket vizsgáltak, vagy új feltárásokat végeztek, szükség volt hasonló geológiai tanulmányokra, hiszen ki kellett mutatni, hogy az adott mintákban milyen anyagok fellelhetők. Így került elő1963-ban Felsőbányáról egy ásvány, amit aztán alaposan megvizsgáltunk, s kiderült, hogy ismeretlen. Monsmeditnek neveztük el. Mihálka István, J. Ioniþã és Tóth Zoltán kollégáimmal egy tanulmányt is megjelentettünk erről 1968-ban. A monsmedit nevű ásványt Felsőbányán fedeztük fel, de Zazaron is megtalálható. Magasabb szinteken képződik, ahol melegebb van, általában a feltárások befejezése után, a folyadékból kicsapódó szulfátok hatására, a cirkuláló víz kálium-kiválasztásával.

– Jelenleg milyen kutatásokat végez?

– Most az ásványok lumineszcenciáját kutatom a látható fényben. Az ásványok lumineszcenciája ismert fogalom, többszáz ásványról kimutatták már ezt a tulajdonságot, tág alkalmazása van (a tévétől a világításig), de főleg ultraibolya fénynél kutatták eddig a jelenséget. Voltak, akik hősugárzásra, különbözőmás elektromágneses sugárzásokra, vagy vegyi, biológiai hatásra (például a szentjánosbogár, az óceáni férgek, az algák is produkálják ezt a lumineszcenciát) is kutatták az ásványok lumineszcenciáját, de tudtommal látható fényben senki nem kutatja a világon az ásványok lumineszcenciáját. 160 évvel ezelőtt egy Bequerel nevű tudós feltalált egy készüléket, ami bizonyos forgókorongokon keresztül, századmásodpercekig tartó szabályos megvilágításokkal láthatóvá lehet tenni ezt a fajta lumineszcenciát. A Révai Lexikonban leltem rá a készülék leírására, s a leírás alapján – az itt rendelkezésemre álló ilyen-olyan alkatrészekből – megpróbáltam én is elkészíteni. Sikerült a dolog. Egy tanulmányt is írtunk kollégáimmal, Ferenczi Jánossal és Ludmann Tamással a témáról, „Az ásványok lumineszcenciája látható fényben, Bequerel foszforoszkóp felhasználásával” (Mineral Luminescence in Visible Spectrum using Bequerel Fosforoscope) címmel. Több ásványnak a lumineszcenciáját mutattuk ki már ezzel a módszerrel. A tanulmányt bemutattuk tavaly a Román Geológiai Társaságnak, s nemrég (augusztus 28. és szeptember 2. között) a kétévente megrendezésre kerülőmagyar földtudományi szakemberek VII. világtalálkozóján, a HUNGEO-n – amit Szegeden tartottak – is ismertettük a témát. Amerikában van egy társaság, amelyik a foszforeszkáló ásványokkal foglalkozik, s amelyiknek én is tagja vagyok, tudtommal egyedül Romániából. Remélem dolgozatunk napvilágot fog látni a társaság időszakos kiadványában, hiszen már ígéretet is kaptunk erre vonatkozóan. Persze, ezzel nem zárul le a kutatás, a témával továbbra is foglalkozni fogunk. Megpróbáljuk új ásványok lumineszcenciáját is kimutatni, s a készülékeket, berendezéseket is tökéletesíteni szeretnénk. Már elértük, hogy nem csupán kimutatni, hanem mérni is tudjuk az ásványok lumineszcenciáját. Látható fényben a kálcitnak van a legintenzívebb lumineszcenciája, így a mérésnél azt vesszük alapul, ahhoz viszonyítjuk a többi ásvány lumineszcenciáját. Számtalan más lehetőséget rejt még ez a terület, ezeket az elkövetkezőkben szeretnénk feltárni.

 Családjával kapcsolatban Götz Endre elmondta, hogy fia bizonyos mértékig az őnyomdokaiba lépett, Petrozsényben bányászatot végzett, jó pár évig az IPEG alkalmazásában állt, majd továbbképezte magát bányabiztonsági és balesetmegelőzési téren. Aztán kivándorolt Kanadába, ahol szintén egy bányavállalatnál helyezkedett el, mint a bányabiztonsággal és környezetvédelemmel foglalkozó részleg vezetője. Jelenleg éppen munkahely-változtatás előtt áll, ugyanis a bánya valószínűleg be fogja zárni kapuit. Götz Endre fiának, Lászlónak két fia van, egyik már érettségizett, s éppen előkészítőkurzusokra jár, mert az orvosi egyetemre szeretne felvételizni, a másik pedig középiskolás. Lánya, Piroska szakorvos a nagybányai tüdőkórházban, őt sokan ismerik a városban. Felesége sajnos már rég meghalt, még az ötvenedik születésnapját sem érte meg.  

Götz Endre fiatalos szenvellyel mesél a munkájával, kutatásaival kapcsolatos dolgokról. Fáradhatatlanul keresi a válaszokat az önmaga által feltett kérdésekre, s ha megtalálja azokat, újabb kérdésekkel „bombázza” magát. Egy kutató márcsak ilyen: soha nem ér rá unatkozni…

A MONSMEDIT…

… egy jellemzően kocka alakú ásvány, de más formákban is fellelhető. Kristályainak nagysága változó: 0,1 mm-től 1 cm-ig terjed. Legtöbbször 0,25-0,5 cm-es nagyságban található meg. A nagyobb kristályok színe fekete, a kisebbeké pedig nagyítón keresztül a világoszöldtől a sötétzöldig terjed, főleg az éleknél figyelhetőmeg sötétebb árnyalat. A monsmedit egy vízben oldódó ásvány.

Az elsőmintát Felsőbányán találták, Nagybányától 10, Felsőbánya központjától pedig 2 kilométerre északra, 729 méteren a tengerszint fölött. Neve a Bányahegy latin nevéből (Mons Medius) ered.

Tamási Attila, Bányavidéki Új Szó, 2004. szeptember

spot_img
- Advertisement -spot_img

Még több

- Reklám -spot_img

Máramaros megyei hírek