Égerhátón 1850-ben említenek először zsidó közösséget, ugyanis akkor 6 zsidó élt ott. 1900-ban 63 zsidó élt Égerhátón, de legnagyobb számban 1930-ban, ekkor 99-en vallották magukat zsidónak.
Samuel Weinbergert, aki zsidó származású volt, 1923-ban beválasztották a cionista regionális mozgalom bizottságába.
1925 és 1938 között az égerháti Wohlberg Vilmos tulajdonában lévő szeszesitalgyár az egyik legjelentősebb munkaadó volt a Tővishát környékén. Wohlbergnek volt egy telefonja és egy rádiója, ami akkoriban igencsak ritkaság volt.
A holokauszt előtt az égerháti zsidók többsége jó körülmények között élt. Friedmann Illés földbirtokos volt, Frenke Ábrahám malomtulajdonos volt, Grósz Jenő és Kálmán szabók voltak, Lax József és Bernát a hentesboltot vezették.
A vegyes üzlet és a kocsma Braun Sándor tulajdonában volt, míg
Weinberger Samuel egy élelmiszerboltot vezetett.
Kis közösségről beszélünk, de gazdaságilag igencsak aktív volt a Tővishát környékén. 1944 tavaszán mindennek vége szakadt.
A környékbeli zsidókat a somlyócsehi gettóba küldik, ahol naponta
veréssel szembesülnek, éheztetik őket és végül vonattal Auschwitzba küldik őket.
Az égerháti zsidó közösséget szinte azonnal megölték, ahogy Auschwitzba érkeztek. Ma Égerháton nem élnek zsidók.
Asociația Maramureș Heritage