Vitéz nemes dési Bajnóczy József gyalogsági vezérezredes 1888. február 27-én született Szinérváralján, református vallású családban. Édesapja, Dr. Bajnóczy Géza járásorvos és földbirtokos, édesanyja Brenner Mária.
1902-1905 között a soproni Honvéd Főreál Iskola növendéke, később, 1905-1908 között a Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója. 1908. augusztus 18-án avatják hadnaggyá a pozsonyi császári és királyi 73. gyalogezredben.
1908. október 1. és 1911. május 1. között a császári és királyi 73-as számú, ezt követően 1912. október 1-jéig pedig a 72-es számú gyalogezred századában szolgál. 1912. október 1. és 1914. augusztus 5. között a bécsi Hadiakadémia tanulója. 1913. május 1-jétől már főhadnagyi rangban szolgál. 1914. augusztus 5. és október 6. között a császári és királyi 10. hadtest parancsnokságának vezérkari tisztje, ezt követően pedig 1915. áprilisáig a császári és királyi 16-os számú gyalog hadosztály parancsnokság vezérkari tisztje. 1915. május 1-je és 1915. december 20-a között a császári és királyi 96-os számú gyalogdandár parancsnokságon vezérkari tiszt. Közben, 1915. szeptemberében századossá léptetik elő. Ezt követően 1918-ig a császári és királyi 71-es számú gyaloghadosztály 1. vezérkari tisztje, ebben az időszakban, 1916-1917-ben, a románok elleni hadjáratban kiérdemli a III. osztályú Vaskoronarendet hadiékítménnyel.
1918. és 1919. áprilisa között a Hadügyminisztérium (HM) beosztottja, majd a Tanácsköztársaság alatt katonai kiküldött 1920. májusáig, 1923. februárjáig pedig katonai szakelőadó Prágában. 1922. szeptember elsején alezredesi rangot kap. 1923. szeptembere és 1924. júliusa között katonai szakelőadó Szófiában (2. oszt. követségi titkár). 1924. szeptember 1-je és 1928. szeptember 1-je között a HM VI. csoportjánál áll beosztásban. 1926. május 1-jén léptetik elő ezredessé. 1928. szeptember 1-je és 1931. május 1-je között a vezérkari szolgálat tanára a Hadiakadémián.
1931-ben jelenik meg ,,A Cs. és Kir. 71. hadosztály 50 napos mozgó hadműveletei” című könyve. 1931. május 1-je és 1933. május 1-je között a HM VI-3 csoportján belül az anyagi ellátás osztályának vezetője, ezt követően 1936. május 1-jéig a HM VI-1 hadműveleti osztályának vezetője, majd a vegyesdandár 2. gyalogsági parancsnoka. 1937. május 1-jén nevezik ki tábornokká. 1938-39-ben a törzstiszti tanfolyam parancsnoka, 1939-41-ben a VI. hadtest parancsnoka. Részt vesz az erdélyi bevonuláson, Kolozsváron parancsnok.
1940. május 1-jén altábornaggyá léptetik elő, 1941. és 1944. között a Honvédvezérkari főnök helyettese. 1941. április 1-jén vezérezredesi rangot kap. 1942. december 17-én magyar királyi titkos tanácsossá választják.
Magyarország megszállása idején, 1944. március 19-én – a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök távollétében, rangidős tisztként – ő a főparancsnok, s ebben a minőségében megtiltja a németek elleni (értelmetlen) ellenállást.
1944. június 19-én német nyomásra nyugállományba helyezik, ugyanekkor Horthy Miklós kormányzótól megkapja a Magyar Érdemrend nagykeresztjét.
Kitüntetései: Magyar Érdemrend (MÉR) nagykereszt, MÉR középkereszt, MÉR tisztikereszt, III. osztályú Vaskoronarend (hadi ékítményes kardos), III. osztályú katonai érdemkereszt (hadiékítményes hadiszalagon kardokkal), Ezüst Signum Laudis (kétszer hadiszalagon kardokkal), Bronz Sig num laudis (hadiszalagon karddal), Magyar koronás bronz érdemérem (piros-fehér szegélyezésű zöld szalagon), Magyar háborús Emlékérem (kardos sisakos), II. osztályú tiszti szolgálati jel, Katonai Jubileumi Kereszt, Erdélyi emlékérem, Nemzetvédelmi Kereszt, Német Vaskereszt, és Osztrák-Bolgár-Német háborús emlékérem.
Tökéletesen beszélt németül, franciául, olaszul, jól csehül és gyengén románul.
1946-ban rehabilitálják. 1977-ben hal meg Pilismaróton, visszahúzódva.
(Szinérváralja: A héthegyű város)
[…] 45 éve hunyt el: Bajnóczy József (1888-1977) vezérezredes. […]