12.7 C
Baia Mare
szerda, 2024 április 24.
spot_img

HUNYADI ZSOMBOR: „Emlék-mozaikok Máramarosszigetről”

A TEL-AVIVI MÁRAMAROSSZIGET FOLYÓIRAT

spot_img

A TEL-AVIVI MÁRAMAROSSZIGET FOLYÓIRAT 

A Máramarossziget (Marmoros-sziget) 1959 és 1974 között Tel-Avivban időszakosan megjelenő, háromnyelvű (magyar, héber, jiddis) periodika. A Máramarossziget Reich Jehosua kezdeményezésére került először kiadásra, aki a Szigetről és környékéről származó zsidóságot összefogó Irgun Olej Máramarossziget Beisrael (Máramarosszigeti Olék Szervezete Izraelben) alapítója és első elnöke is volt. A kiadványt feleségével, Reich Helénnel szerkesztette, aki maga is számos fordítást és tárcát jelentetett meg a lapban.

A Máramarosszigetet kiadó olészervezet más, a Szigetről származó zsidóságot összefogó egyesülettel is kapcsolatban állt, így többek között a New York-központú Máramarossziget Relief Society (Máramarossziget Segítőegylet) és a First Maramarosher Young Men’s Aid Society (Máramarosi Fiatalemberek Első Segítőegylete) szervezettel, melyek részt vettek a folyóirat terjesztésében, és anyagi támogatást nyújtottak az izraeli alapszervezetnek. A Kaliforniában, Floridában, New Yorkban, Dél-Amerikában és Európában is alapított egyesületeket a Federacje fun Maramaroser jidn in Amerike un Jiszroel (Máramarosszigeti Zsidók Szövetsége Amerikában és Izraelben) ernyőszervezete fogta össze. Ez az ernyőszervezet a szigeti zsidóság történetének és emlékezetének megőrzésére nagy ívű terveket vázolt fel, többek között egy tel-avivi emlékház létesítését is. Az emlékházat (Hehal Sziget, Sziget-csarnok) végül Tel-Avivban (Bezalel utca 7.) alakították ki, megemlékezéseknek és rendezvényeknek adott otthont.

A folyóirat fejléce

A Máramarossziget első számaiban elsősorban a holokauszt idején elpusztult szigeti zsidóságnak kívántak emléket állítani, több beszámolót is olvashatunk a jeruzsálemi Cion-hegyen az emlékezetüket megörökítő emléktábla elhelyezéséről és az azt követő azkara szertartásról. Annak ellenére, hogy ezek a minden évben megtartott azkarák és a róluk készült beszámolók, az ott magyarul, héberül, jiddisül elhangzó beszédek közlése továbbra is központi helyet kapott a folyóirat lapjain, a Máramarossziget későbbi számaiban a lap tematikája jelentősen kibővült, és egyre inkább a kárpátaljai magyar ajkú zsidóság kulturális örökségének és emlékezetének megőrzése került előtérbe. E kiszélesedő spektrumot jelzik az egyre nagyobb számban megjelenő héber, illetve jiddis cikkek, esszék, visszaemlékezések is, melyek a háború előtti Sziget vallási és kulturális életének különböző aspektusait tárták fel. Ez a váltás köszön vissza a Máramarossziget kiadványának fejlécén is. A fejlécet az első számban kizárólag magyarul, a második számtól kezdve azonban Sziget bevett jiddis–héber helységneve szerint írták, a magyar elnevezés az alcímbe került.

A Máramarossziget a karakterét két, a 20. századi zsidó memoárirodalmat meghatározó műfajból merítette. A folyóirat felépítése rokonságot mutat az Egyesült Államokban a két világháború között népszerűvé vált jiddis szovenir zsurnal (emlékirat-folyóirat) kiadványaival. Az amerikai szovenir zsurnal a kelet-európai térségekből érkező csoportok számára az „óhazához” (a jiddis szóhasználatban alte hejm) kapcsolódó híradásokat, visszaemlékezéseket, az újonnan érkezettek beilleszkedését segítő felhívásokat közölte. A folyóiratok kiadói és a köréjük szerveződő csoportok lancmansaftn néven váltak ismertté. A Máramarossziget egy további forrása a második világháború után különösen elterjedt, de a zsidó hagyományhoz szorosan kötődő jiszker-bukh volt. A jiszker-bukh vagy memorbukh (emlékkönyv) a zsidó közösségeket érő tragédiák dokumentumait gyűjti össze, és egy elpusztult zsidó közösség emlékét kívánja megörökíteni. A holokausztot követően nagy számban jelentek meg többségében héber, illetve jiddis, de más nyelveken, így magyarul is írt emlékkönyvek.

A Máramarossziget a holokauszt után kiadott emlékkönyvekkel szemben nem egy szerkesztett, lezárt, majd a pusztulás véglegességét kifejező összegzés, hanem a szovenir zsurnal tematikájához hasonlóan a folyóirat íróinak és olvasóinak jelenét és jövőjét is tárgyaló, illetve csoportidentitásukat kialakító és erősítő kiadvány.

A periodika szerkesztői és közreműködői többször visszatértek a tervükre, hogy egy, a Máramarossziget és környéke zsidóságának múltját megörökítő emlékkönyvet adjanak ki. Ez a terv azonban a Máramarossziget megjelenése idején nem valósult meg, hanem csak a folyóirat megszűnése után. Az első emlékkönyv 1983-ban a bibliográfus Jichak Kohen és a máramarosszigeti emlékház egyik alapítója, a politikus Slomo Jaakov Grosz szerkesztésében jelent meg, majd ezt 2003-ban egy második, szintén héber nyelvű kötet követte (rövidített angol nyelvű összefoglalóval, szerkesztők Yitzhak Alfassi, Szalai Anna, Eli Netzer).

A folyóirat két aspektusát, a közösségteremtést és az elpusztult kárpátaljai zsidóság emlékezetét tükrözi a Máramarossziget többnyelvűsége. A kiadványban használt három nyelv a Szigetről származó zsidóság eltérő nyelvi és kulturális igényeit próbálta kielégíteni. A periodika olvasóközönségének többsége a megjelenés helyénél fogva az Izraelbe érkezett magyar anyanyelvű közösség egy része, ezért a cikkek többsége magyarul jelent meg, hangsúlyozva a többi kelet-európai térségből érkező, jelentős létszámú lengyel–orosz–jiddis anyanyelvű és más kulturális orientációjú csoportoknak a magyar anyanyelvűektől eltérő igényeit. A jiddis cikkek megjelentetésével igyekeztek kibővíteni a folyóirat olvasóközönségét a térségből származó, de Európában, Dél- vagy Észak-Amerikában letelepedett, alapvetően a jiddist (és a helyi nyelvet) használó, héberül és magyarul kevéssé vagy egyáltalán nem beszélő olvasókkal. A nyelvhasználat egyrészt meghatározta a Máramarossziget tematikáját, másrészt a három nyelv szociológiai helyét is kijelölte. Jiddisül nagyrészt a két világháború közti zsidó kulturális életről, illetve a zsidó vallási élet képviselőiről, héberül az Izraelhez és a cionizmushoz kapcsolódó témákról írtak. A magyar a közvetítő szerepét töltötte be a Máramarosszigetben. A különböző nyelvek helye kronológiai síkon is érvényesült. A jiddis a lassan feledésbe merülő múltat jelentette, a magyar az olvasók nagy részének jelenét, a héber pedig az egész zsidó közösség jövőjét volt hivatott képviselni.

– folytatás következik –

forrás: szombat.org

spot_img
- Advertisement -spot_img

Még több

- Reklám -spot_img

Máramaros megyei hírek