1746-ban Dragomérfalván csak egy zsidó család élt. Fő elfoglaltságuk a pálinka készitése volt. Az idő múlásával Dragomérfalvára egyre több zsidó család költözott. 1880-ban 325 zsidó élt ott, 1941-ben pedig 684-en vallották magukat zsidónak.
A 18. század végén Dragomérfalva zsidó közössége zsinagógát, imaházat és rituális fürdőt épített. A településen volt egy heider és egy jesiva is.
Az első rabbit 1880-ban választották meg, Mose Sternnek hívták. A közösség rabbijai volta mág Menachem Mendel Sapira és Mose Israel Feldman. Utóbbit Auschwitzban gyilkolták meg.
Dragomérfalva zsidó közösségének többsége mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban dolgozott, votak kisvállalkozók és pálinka készitők.
Az 1944-es év a közösség pusztulását jelentette. Április 15-én gettót hoztak létre a faluban. Körülbelül 2000 zsidót hurcolnak oda Dragomérfalváról és a környékről.
A gettóban szörnyűek voltak a körülmények. Gyakoriak voltak a rendőrök és a helyi lakosok erőszakosságai. Mindannyian az úgy mond elrejtett zsidó aranyat kerestek.
Május 19-én a zsidók túlnyomó többségét Felsővisóra küldték. Egyesek lovaskocsival, mások gyalog a hegyeken keresztül kellett oda menjenek. Aki nem tudott lépést tartani, azokat a helyszínen lelőtték és eltemették az erdőben.
Amikor megérkeztek Felsővisóra, vonatokra ültették őket és biztos halálba küldték, Auschwitzba. Majdnem az egész közösséget megölték a gázkamrákban, közvetlenül azután, hogy megérkeztek a koncentrációs táborba.
A háború után hozzávetőleg 50 túlélő tért vissza és többségük azonnal emigrált. Ma már nem élnek zsidók Dragoméerfalván.
Asociația Maramureș Heritage
