36.7 C
Baia Mare
vasárnap, 2024 július 14.
spot_img

„Emlék-mozaikok Máramarosszigetről” (2.)

spot_img

A TEL-AVIVI MÁRAMAROSSZIGET FOLYÓIRAT 

A Máramarossziget (Marmoros-sziget) 1959 és 1974 között Tel-Avivban időszakosan megjelenő, háromnyelvű (magyar, héber, jiddis) periodika. A Máramarossziget Reich Jehosua kezdeményezésére került először kiadásra, aki a Szigetről és környékéről származó zsidóságot összefogó Irgun Olej Máramarossziget Beisrael (Máramarosszigeti Olék Szervezete Izraelben) alapítója és első elnöke is volt. A kiadványt feleségével, Reich Helénnel szerkesztette, aki maga is számos fordítást és tárcát jelentetett meg a lapban.

– folytatás –

A Máramarossziget kulturális és nyelvi összetettségét az is jól mutatta, hogy a folyóirat számos olyan szerzőtől is rendszeresen közölt cikkeket, akik több kulturális térben is jelen voltak. Ennek egyik kiemelkedő példája a Szigeten született, onnan Auschwitzba deportált Elie Wiesel. A folyóirat számos részletet közölt Elie Wiesel 1956-ban Buenos Airesben megjelent, Un di velt hot gesvigen… (És a világ hallgatott…) című memoárregényéből. A regényből jiddisül, illetve Reich Helén eredetiből készített magyar fordításából is közöltek részleteket.

Reich Helén

Wiesel jelentősen átdolgozta és rövidítve átszerkesztette a regényét a könyv francia és angol kiadására (La nuit, Night; Az éjszaka, 1960), a Máramarossziget viszont egyedülálló módon a jiddis eredetit vette alapul. Ezenkívül a folyóirat Wiesel több, a New York-i jiddis Forverts és az izraeli Jediot Ahronot napilapokban közölt (e két lap munkatársa volt) szigeti visszaemlékezését is megjelentette (Az én tanítóim, Hosszú út hazafelé…, Mint egy idegen a városomban, Ha-peszach ha-acharon; Az utolsó peszah) az eredeti jiddis vagy héber utánközléseként vagy magyar fordításban. Elie Wiesel egy jiddisül írott memoáresszéje (Sziget – majn amolike hejm; Sziget – egykori otthonom) jól példázza a Máramarossziget szellemiségét és a folyóirat íróinak és szerkesztőinek a szigeti múltról alkotott képét. „Sziget többször más fennhatóság alá került. Egyszer Osztrák–Magyarországhoz tartozott, aztán Romániának adományozták, később pedig Magyarországnak adták. Ma újonnan Románia részét képezi. A rezsimek váltakozása ellenére azonban Sziget soha nem volt sem román, sem magyar, de még orosz sem. Sziget egyszerűen zsidó volt.” Wiesel úgy mutatja be Máramarosszigetet, mint egy földrajzi és kulturális értelemben is a környezetétől elkülönülő birodalmat, hiszen az ott lakó zsidók vallási és kulturális életét a határok többszöri átszabása sem változtatta meg. Az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után hiába csatolták Máramarosszigetet Romániához, majd a bécsi döntés után Magyarországhoz, a máramarosi zsidók nem asszimilálódtak a környezetükhöz, hanem ragaszkodtak a saját, „autentikus” zsidó hagyományukhoz és kulturális értékeikhez. Ennek a kultúrának központi része a város zsidó vallásos infrastruktúrája (zsinagógák, zsidó jóléti és oktatási intézmények), a zsidó közösség prominens szereplői (rabbik, tanítók, közösségi vezetők), illetve a zsidó kulturális orgánumok, a városban kiadott jiddis sajtó, és az azzal szorosan összefüggő irodalmi élet. A Máramarossziget számos esszéje, cikke erről szól.

Elie Wieselhez hasonlóan Schön Dezső is a különböző kulturális terek metszéspontjában alkotott. A magyarul, jiddisül és héberül író Schön Dezső kiemelkedő helyet foglal el a Máramarossziget lapjain, hiszen már Szigeten részt vett a helyi cionista mozgalom népszerűsítésében, Izraelben továbbra is tevékeny részt vállalt a magyar nyelvű kulturális életben, többek között a tel-avivi Új Kelet rendszeres szerzője és szerkesztője is volt. Az izraeli magyar kulturális életben betöltött szerepe miatt rendszeresen írtak a Máramarosszigetben az adott években megjelent köteteiről: Az örökség (1960), A jeruzsálemi per (1962), illetve az Istenkeresők a Kárpátok alatt átdolgozott kiadása (1964). Schön Dezsőt „a jiddis klasszikusai nyelvén író” szerzőként jellemezték, aki a szigeti zsidóság jelentős alakjait igyekezett a jiddis irodalmi köztudatban ismertté tenni. 1962-ben Jidn in grojsz-Rumenie (A zsidók Nagy-Romániában) címmel jelentetett meg egy hosszabb értekezést az Avrom Szuckever szerkesztésében Tel-Avivban megjelenő jiddis Di goldene kejt (Az Aranylánc, 1949-1995) című irodalmi és közéleti folyóiratban, melyben többek között Holder József munkásságának fontosságát hangsúlyozta. A Máramarosszigetben Schön Dezső írt az Auschwitzban meggyilkolt Jiszroel Dovid Izrael szerkesztői és riporteri tevékenységéről, aki 1933 és 1938 között Holder József közreműködésével Szigeten irodalmi folyóiratot adott ki Ojfgang (Ébredés) címen. Schön Dezső egy szigeti visszaemlékezésében megemlíti a harmincas évek egy fontos irodalmi eseményét is, a Kárpátaljáról származó héber író, Avigdor Hameiri látogatását Szigeten (Avigdor Háméiri Máramarosszigeten). Hameiri a Keren Kajemet megbízásából, a cionizmus népszerűsítése és anyagi támogatások gyűjtése céljából tartott előadás-sorozatot Bécsben, Pesten, majd Munkácson és Szigeten is. Utazásáról és kárpátaljai élményeiről Hameiri maga is megemlékezik Masza be-Europa ha-prait (Utazás a vadregényes Európában, 1938) című riportregényében.

(befejezése következik)

spot_img
- Advertisement -spot_img

Még több

- Reklám -spot_img

Máramaros megyei hírek