A TEL-AVIVI MÁRAMAROSSZIGET FOLYÓIRAT
A Máramarossziget (Marmoros-sziget) 1959 és 1974 között Tel-Avivban időszakosan megjelenő, háromnyelvű (magyar, héber, jiddis) periodika. A Máramarossziget Reich Jehosua kezdeményezésére került először kiadásra, aki a Szigetről és környékéről származó zsidóságot összefogó Irgun Olej Máramarossziget Beisrael (Máramarosszigeti Olék Szervezete Izraelben) alapítója és első elnöke is volt. A kiadványt feleségével, Reich Helénnel szerkesztette, aki maga is számos fordítást és tárcát jelentetett meg a lapban.
– folytatás –
A Máramarossziget vezércikkben közölte a romániai jiddis sajtó és irodalom ismerője és kritikusa, Slojme Bikl egy esszéjét, melyben A szigeti Sólem Aléchem (Der szigeter Solem Alejkhem) címen írt a szigeti származású jiddis íróról, Hercl Apsanról, aki a második világháború előtt, 1939-ben jelentette meg Bejsz Jiszroel – vizsnicer rebesz hojf (Izrael háza – a vizsnici rebbe udvara) címen a Monarchia korabeli szigeti haszidizmus, a vizsnici rebbe udvara köré szövődő zsidók életének mindennapjairól szóló, önéletrajzi elemekben gazdag regényét. A szigeti irodalmi központ fontos szereplőiként beszélnek a Máramarosszigetben megjelent több esszében Berl Snobl jiddis költőről és Jekhezkel Ring lapszerkesztőről és elbeszélőről is (Eliezer Bas: A literaris vinkl in Sziget, A szigeti irodalmi sarok; Berl Snobl – der zinger fun Maramaroser oremkajt, Berl Snobl – A máramarosi szegénység megéneklője). Snobel és felesége Izraelbe érkezéséről 1961-ben a Máramarossziget híradásából értesülhetünk. Ring, aki a második világháború után Stockholmban telepedett le, a Máramarossziget lapjain vetette fel egy kiadó létesítését, mely Sziget közösségi múltjához kapcsolódó könyvek kiadását gondozta volna. A folyóirat irodalmi tematikájában kitüntetett helyet kapott a Szigeten született, magyarul és jiddisül alkotó fordító, költő és lapszerkesztő Holder József is, „az utolsó jiddis költő Budapesten”, akivel a lap egyik cikkírója a háború utolsó hónapjaiban találkozott a magyar fővárosban, és e találkozás alkalmával szerzett benyomásairól számol be (Gervai Sándor: Az utolsó drámai beszélgetés Holder Józseffel a jiddis nyelv sorsáról). Holder József számos versét közölték a Máramarosszigetben, többségében magyar fordításban, de jiddisül is (Testvér, zárd be a kaput…, Tűzből kimentett üszök, Ict hejszt esz…, Most azt mondják…). Több esszé is szól a háború után az Egyesült Államokba emigrált Jekutiel/Jekusziel Greenwald rabbiról, a magyar zsidó vallásos élet történetírójáról és Hirs Lejb Gottlieb marsalikról, „a máramarosi tréfacsinálóról”, kinek népszerű, népies, a zsidó ünnepekre írt verseit a szigeti zsidók kívülről tudták, és különböző dallamokkal énekelték is (Khanike, Hanuka; Kojszoj sel Elijohu ha-novi, Illés próféta serlege; Der ejbiker jid, Az örök zsidó). Gottlieb nem csupán a közszájon forgó verseiről lett híres, hanem a szigeti sajtó kialakulása és a korai cionizmus terjesztése is sokat köszönhetett a tevékenységének. A 19. század végén a modern politikai cionizmus alapítója, Herzl Tivadar támogatásával adott ki egy héber–jiddis folyóiratot Szigeten Cien (Cion, 1902-1906) címen. A szigeti jiddis irodalmi élet kimagasló szerzője, Volf Tambur több esszét jelentetett meg a Máramarosszigetben: Sziget – majn hejm fun jugent jorn, Sziget – fiatalságom otthona; A briv fun Sziget…, Levél Szigetről. Volf Tambur a második világháború utáni romániai jiddis irodalmi élet központi alakja lett. Már a Máramarossziget megszűnése után a szigeti emlékeit feldolgozó elbeszéléskötetet jelentetett meg Maramerosaner (Máramarosi elbeszélések, Kriterion, 1975) címmel.
A Máramarosszigetben leginkább az Izraelben letelepedett írók, költők és újságírók írtak magyarul, és szinte kivétel nélkül a cionista mozgalomhoz tartoztak már a második világháború előtt. A legtöbb beszámoló a vallásos cionista ifjúsági csoportok, ceirei mizrachi (ifjú mizrahisták) két világháború közti kulturális, politikai és sporteseményeiről szól. Ezért a folyóiratban kialakuló Sziget-képnek ez a politikai irányvonal hangsúlyos része lett. A két háború közti szigeti cionista mozgalom tevékeny tagja volt a Máramarossziget lapjain gyakran megjelenő Kaczér Illés költő és író, Marton Ernő ügyvéd, publicista, szerkesztő. Kaczér Illés az izraeli magyar anyanyelvű közösség népszerű irodalmi személyisége volt, a húszas évektől kezdve számos zsidó-cionista tárgyú írást jelentetett meg. Az álomtelepes (Kolozsvár, 1923) című ideologikus regényére több, a Máramarosszigetben megjelent cikk úgy emlékszik vissza, mint a legerősebb érzelmi élményre, amely a fiatal zsidókat az alijára buzdította. A magyar és héber nyelvű visszaemlékezések alapján Sziget fontos cionista központnak számított, és a cionizmus számos vonulatát népszerűsítő csoportosulások alapvetően meghatározták a város arculatát. De ez csupán a két világháború között felnövő, a világháború előtt vagy a holokauszt után alijázó nemzedék Sziget-képe, mivel ez a generáció meghatározó élményként hozta magával a Kárpátalján tevékeny cionista mozgalomban kialakított csoportidentitást. A Máramarosszigetben kirajzolódó városkép-topográfia más emlékkönyvekhez hasonlóan az ábrázolt települést egyedi nézőpontból mutatja be. Sziget a folyóirat lapjain úgy tűnik fel, mint egy teljesen zsidó földrajzi és kulturális egység, melyben nem zsidók csak elvétve vagy egyáltalán nem jelennek meg. A nem zsidókat a Máramarosszigetben kirajzolódó kulturális emlékezetben csak elmosódott, sablonos vonásokkal, valódi személyiségjegyek nélkül ábrázolják. Ezek a személyek vagy elzsidósodott nem zsidók (farjidiste gojim), vagy a zsidóság esküdt ellenségei.
A Máramarossziget utolsó száma 1974 júniusában jelent meg, a holokauszt áldozatainak emléknapja után.
A „harmincadik évforduló” kapcsán Reich Jehosua nemcsak a megemlékezés fontosságára szólított fel, hanem kijelölte a szigeti zsidóság múltat és jövőt összekapcsoló küldetését is, melyet a Máramarossziget az évek során igyekezett teljesíteni. „Máramarossziget egyetlen pont a zsidó térképen. De úgy érezzük, ahogy annak idején a szigeti zsidóság példát mutatott zsidó hűségben – «város és anya» volt Izraelben – ugyanúgy a szigeti maradékzsidóság [sic!] kötelessége elöljárni az összefogás, a zsidó szolidaritás terén.”
(forrás: szombat.org)
