1784-ben még csak egy zsidó család élt Szurodokon. A család fő foglalkozása a pálinka készítése volt. Zsidó források szerint a falu nevének jiddis változata Strimtere.
Az itt élő zsidók többségének Stern volt a családneve. 1880-ban a zsidó lakosság száma 194 fő, 1920-ra pedig elérte a 409 főt.
A zsidó közösség fő foglalkozása a mezőgazdaság, a juhászat, valamint a fakitermelés és fafeldolgozás volt. A szurdoki kóser juhtúrót országszerte ismerték és nagyra értékelték.
A 19. század vége felé a zsidó közösség felépítette zsinagógáját, megalapította a Hevra Kadisát; a rituális fürdő mindkettőnél régebbi volt és már létezett egy ideje.
Az első szurdoki rabbi Mozes Kiszelink volt. Tóra iskolát (Yeshiva) alapított 60 helyel. A rabbit a Holokauszt idején ölték meg.
1944-ben a szurdoki zsidókat a Dragomérfalvi gettóba hurcolták. Innen gyalog Felsővisóba mentek, onnan pedig vonattal Auschwitzba küldték őket.
A Szurdokon élő zsidók többségét a Holokausztban ölték meg. Néhány túlélő visszatért a háború után, azonban mindannyian nem sokkal később kivándoroltak.
Ma még létezik egy zsidó temető, melynek célja, hogy emlékeztessen arra, hogy ott egykor zsidó közösség létezett.
Cotos Robert – president Asociatia Maramures Heritage
