Az első zsidók az 1730-as években érkeztek a faluba. Az 1735-ös írásos feljegyzések egy Baruch Markez nevű zsidót említenek. Feleségével és két kisgyermekével egy lovat és egy tehenet tartott. Évente 10 forint adót fizetett és a helyi nemes, Pop István védelme alatt állt.
1930-ban körülbelül 91 zsidó élt itt.
A deszei zsidó településen, kis mérete ellenére is, jelentős számú értelmiségi élt. A Chevra Mishnayos (Mishnah tanulmányi csoport) 1924-es iratait megőrizték, és a tel-avivi Reb Yosef Halpert birtokában vannak.
A közösség tagjai a környék több falujában élt (Krácsfalván, Hernécsen), de a többsége Deszében lakott.
Az első világháború előtt épült zsinagóga kőből volt.
E falvak zsidói közül, szinte mindegyik, a szigeti haszid közösség tagja volt.
A deszei zsidók könnyedén biztosították megélhetésüket. A megélhetés elsődleges forrásai az üzletek és a kocsmák voltak, vagy a műhelyek. Shimon Ganz például cipész volt, csizmát készített a környék összes falujának.
1944 április végén a náci magyar hatóságok a deszei zsidókat előbb a bárdfalvi-, majd a szigeti gettóba szállították, ahonnan Auschwitzba deportálták.
Ma Deszén nem élnek zsidók. A zsinagóga még áll, de üzletté alakították át.
Cotos Róbert, a Máramarosi Hertage Egyesület elnöke