Nemrég azt lehetett olvasni a sajtóban, hogy „végleg elballagtak Moldvából a magyar diákok: mára fölszámolódott a többezres jászvásári magyar kolónia.” Ez nagyvonalakban igaz! De mi a helyzet azokkal, akik elballagtak, s szétszórta őket a nagybetűs élet?
Természetesen nem nagy dolog egyetemet végezni, de azért Jászvásárban egészen más. A beavatatlan olvasó nem is igazán érti, miről beszélek, de aki töltött diákéveidből egy kis időt a Bahlui-parti városban, aki megtapasztalta, hogy az utcán, villamoson, moziban csupán azért szólítanak meg ismerkedés céljából rendszeresen, mert magyarul beszélsz, aki tudja, hogy a vakpali dallam csak magyaroknak szól, aki megélte egy maroknyi lelkes, egymásra utalt, szeretetteljes közösség érzését, az nagyon is tudja, miről szól a fáma.
Mert évtizedeken keresztül olyan, a nagyvilágon egyedülálló, összetartó közösségek jöttek létre, melyek egy életre szólnak, s melyek mára egy nagy családba kovácsolódtak.
Ennek köszönhetően 1997 óta ötévenkénti rendszerességgel töretlenül megszervezik a véndiák-találkozókat, ahova szeretettel várnak kórtól, nemtől, végzettségtől, a végzés időpontjától stb. függetlenül minden olyan személyt párjával és családjával együtt, aki diákként valaha is egy kis időt eltöltött Jászvásárban.
A műsorból nem szokott hiányozni a hagyományos és rendhagyó Magyartalálkozó, a hetedhét országra szóló buli, ökumenikus istentisztelet, egyéb tartalmas program, sportrendezvény, vetélkedő és természetesen sok meglepetés. A találkozó ideje alatt megtekinthető fotókiállítás, a résztvevőket a Csirik Rádió és a Vakpali diáklap szórakoztatja és tájékoztatja.
Ez így lesz az idén is a VI. IASI-I MAGYAR VÉNDIÁK-TALÁLKOZÓ-n Szovátán, a Patakmajor kempingben augusztus 26-28 között, ahol találkozni lehet régi barátokkal, netán új ismerősökkel, üzlettársakkal, szakmai partnerekkel.
Bővebb információt a www.vakpali.ro honlapon lehet találni.
A szervezők arra buzdítják társaikat, hogy ne hagyják ki a lehetőséget, jöjjenek el, mert velük együtt lesz teljes a kép!
Végtére találkozni lehet az utolsó Iasi-i magyar mohikánokkal is, s megtudhatjuk, hánya(dá)n is vannak?!
Puskás Attila Barna
