Hitler felkérésére népautót, aza Volkswagen-t tervezett, ez lett a később népszerű VW Bogár.
Barényi Béla már 1925-ben készített részletes terveket, amit azonban a Porsche család hosszú időn keresztül vitatott, mivel ők Ferdinand Porschét tartották az autó konstruktőrének.
Élete
Maffersdorf városában született, az Osztrák–Magyar Monarchiában. Maffersdorf később a csehszlovák állam területére került. Saját magát mindig szudétanémetnek vallotta.
1890-ben mint fiatal bádogosinas jelent meg a Ginzkey szőnyeggyár maffersdorfi telepén, ahol az egyik tetőcsatornát javította meg. A reichenbergi iparvidéken sok textilgyár volt, ezek egyike volt az, amelyben Porsche először találkozott a korszerű technikával. Nagyon szerette a gépeket, gyakorta benézett a gépházakba, megcsodálta a hatalmas gőzgépeket és áramfejlesztőket. Otthon a padláson berendezett kis műhelyében drótok és galvánelemek szövevényében hamarosan ő is tudott kicsiny villanyizzókat fellobbantani.
Felszabadulásnak nevezték akkor azt munkát, amikor a mestertanoncok elkészítik a „remeket”, amivel bizonyítják, hogy elsajátították a szükséges ismereteket az adott mesterségben. Ezen vizsga után a Vereinigte Elektrizitäts AG. Bela Egger, vagyis Egger Béla bécsi magyar vállalkozásához került. Napi munkája mellett a k.u.k. Gewerbeschule, a Császári és Királyi Ipariskola tanfolyamait is elvégezte, és beült a Technikai Múzeum elektrotechnikai előadásaira, mint „fekete”, azaz be nem iratkozott, tandíjat nem fizető hallgató. Bizonyítványt ugyan nem kapott, de sok értékes ismeretet szerzett. Nemsokára Egger gyárának próbatermében alkalmazták, ahol a konstrukciós munkákban is részt vehetett.
Lohner-Porsche elektromos autó
1897-ben Ludwig Lohner k.u.k. Hofkutschenfabrikant, azaz udvari kocsigyártó cégéhez került. A vállalat villamos autókkal kísérletezett. Ekkoriban még egyáltalán nem látták tisztán, hogy villamosság, gőz vagy benzinüzem lesz-e a gépkocsi hajtóereje, Lohner a villamosságra gondolt. Porsche és Lohner 1900-ban szerkesztették meg villamos hajtású automobiljukat, amellyel 80 kilométert lehetett utazni újratöltés nélkül. A motor az elülső kerékagyat vette körül, hiányzott tehát a közlőmű, tengelykapcsoló stb. A kocsiszekrény még erősen hasonlított a korabeli lófogatú Viktória-hintóhoz. (A kocsit az 1900-as párizsi világkiállításon mutatták be, és az angolok szívesen kifizettek 60 ezer aranykoronát a csaknem hangtalanul suhanó automobilért.)
A század elején új autót, ún. Mixtwagent szerkesztett, ami 33 ezer koronába került. Egyet Rothschild báró, egy másikat Ferenc Ferdinánd vásárolt meg. 1902-ben tartalékosként vonult be az őszi nagygyakorlatra, és ott személyesen vezette a trónörökös kocsiját.
A kocsiban egyenáramú dinamó és az elülső hengereknél elhelyezett négyhengeres benzinmotor dolgozott. Lohner kísérletezésre csaknem egymillió koronát költött s anyagilag nem bírta tovább, ezért szabadalmait eladta az Austro-Daimlernek, Porsche pedig ment konstrukciói után, az Austro-Daimlernél kapott technikai igazgatói állást.
Az Austro-Daimlernél szerkesztette meg a Maja nevű kiskocsit. (Maja Jellinek lánya, annak a Mercedes Jellineknek a húga volt, akiről a híres autótípust nevezték el.) A kocsi 30 lóerős benzinmotorjával, négyfokozatú sebességváltójával kora egyik legjobb konstrukciója volt.
Versenykocsit is tervezett, amit Tulipánnak nevezett el, s az akkor különös formájú kocsi a Prinz Heinrich-versenyen 176 versenyzővel szemben lett első. Amikor az Austro-Daimler és Škoda közös vállalkozásban részt vettek a Monarchia hadseregének felfegyverzésében, a Škoda által gyártott nehéztüzérségi anyag szállítására, vontatására Porsche különféle vontatókat, vonatokat szerkesztett
