„A mese örök, mindegy, hogy mi a technikai körités. Mindegy, hogy a gyerek számitógépezik, mert a kíváncsiság, ami gyerekké teszi, az megmarad.” (Csukás István)
„A mese örök. A mese pedig azért örök, mert a közönsége is örök. Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz, és a gyerekek sem változnak lényegesen, alapállásuk örök. Mert mi a gyerek viszonya a világhoz? Meg akarja ismerni, és meg akarja hóditani, és ebben segít többek között a mese is.” (Csukás István)
A Magyar Népmese Napját a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére ünnepeljük meg 2005 óta. Céljuk az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak és a mesékben éló bölcsesség továbbhagyományozódhasson az új generációkra. A jeles ünnepnapnak Benedek Elek születésnapját, september 30-át jelölték ki.
A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónók, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Kulturális és lelki örökségünk ápolása, továbbadása egészségünk záloga. Múltunkban gyökerezö jelenünk a jövőnnk legerősebb tartópillére. Állandóan jelenvaló, az egyes generációk értelmezésében újra feléledő és újjászülető népmeséink fényes példái az átörökitésnek, a túlélésnek.
A magyar mesevilág páratlan az egész világon. Európában nem ismerik a tündért, hetedhét országot, fanyuvót, hétfejü sárkányt. Nem ismerik még nyelvtani szinten sem, mert egészen egyszeren nincs szavuk rá. A magyar népmese gazdagsága, sokfélesége egészen egyedülálló. Kifejeződik benne az igazságba vetett hit, a játékosság, a csoda öröme, a kaland szeretete, mindaz, ami az elbeszélésben gyonyörködtetni tudja az ismeretlen világokat ismerni áhító hallgatót. A népmese lelkünk tápláléka, amely a súlyosabb ráébredéseknél a lelket csodákkal könnyiti, a nehézségeknél rejtett segitőket ad, és a mindennapok szigorára a határtalan sabadsággal felel.
Diákkorában néprajzigyűjtőútra ment Sebesi Jóbbal. Újságíró lett: a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. 1884. július 29-én a Budapest-Kálvin téri református templomban feleségül vette Fischer Máriát, Fischer Mór és Poldesz Minna leányát, az esküvői tanúk Gyürky Ábrahám főispán és Dapsy Vilmos kúriai bíró voltak. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott.
Napilapokat és folyóiratokat szerkesztett: Magyarság (1901–02); Magyar Világ (1902–03); Magyar Kritika (1897–99); Nemzeti Iskola (1890–1905); Néptanítók Lapja (1907–09). Emellett számos lapban publikált álnéven, ezekből ad közre válogatást a kétkötetes Az ismeretlen Benedek Elek c. munka.
1889-ben részt vállalt a Pósa Lajos által indított első irodalmi értékű, hazafias szellemű gyermeklap, Az Én Újságom szerkesztésében, Sebők Zsigmonddal együtt szerkesztője volt a Jó Pajtás gyermeklapnak. 1890-ben belépett a Demokratia nevű szabadkőműves páholyba. Ifjúsági könyvsorozatot szerkesztett: Kís Könyvtár, amelynek folytatása B. E. kis könyvtára címmel jelent meg. 1900-ban a Kisfaludy Társaságnak is tagjává vált. Az ifjúság számára készült mese-átdolgozásait tartalmazó Ezüst Mesekönyv és Arany Mesekönyv – amelyek főként az Az Ezeregyéjszaka meséinek és a Grimm fivérek meséinek átiratai voltak – tucatnyi új kiadásaival, újabb átdolgozásaival évtizedeken át a legfőbb és legjobb magyar mesekönyvek voltak. Verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalomtörténeti műveket is írt.
1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol példaképe, szervezője volt a szárnyait bontogató romániai magyar kalákásoknak és a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője. Ifjúsági írásaival, szerkesztői működésével az élen járó pedagógusok között foglal helyet.
Írói végrendeletének utolsó három szava:
… fő, hogy dolgozzanak.
Oravecz Csongor, (Forrás: turul.info)
