Szerencsésnek mondhatom magam, hogy így amatőrként sok művésszel sikerült interjút készítenem, köztük olyan személyiségekkel, mint Kovács Kati, Meződi József, az Apostol együttes frontembere, Teremi Trixi, Kálmán Imre díjas operetténekes, Csere László, Tarnai Kiss László nótaénekes, Miklós Szilvia, Szilágyi Sándor marosvásárhelyi elismert nótapáros, nemrég pedig Heller Tamás érdemes művésszel beszélgethettem. Megtiszteltetés számomra, hogy Kállay Borival, az operett Nagyasszonyával készíthetek interjút. Ismerjük meg, ki is Kállay Bori, akit október 17-én szeretettel várunk a nagybányai Városi Színházba életműesttel, Heller Tamással együtt.
– Hol született, hol végezte iskoláit? Rövid életrajz, ha lehet.
– Debrecen mellett, Balmazújvároson születtem, pici koromtól kezdve Debrecenben éltem, ott jártam iskolába. Tamással gyerekkori pajtások vagyunk, majdnem párhuzamosan futott a mi pályánk, én kicsivel előbb kezdtem mint ő, de aztán minden szinte egyformán történt velünk.
– Tamás is ezt vallotta tegnap, hogy gyerekkori barátok voltak, és a baráti viszony most is tart.
– Ez így van, gyerekszínpadon, ifjúsági színpadon együtt voltunk, aztán én Miskolcra kerültem a színházba énekkari tagnak, majd tánckari tagnak, később a Szegedi Színházba egy évig, ahol már főszerepeket játszottam, 1969-től 19 évig a Debreceni Csokonai Színház tagja voltam, ahol vezető színészként tevékenykedtem, a zenés irodalom, az operett irodalom minden szubrett szerepét eljátszottam, rengeteg prózát, drámát, tragikomédiát is bevállaltam, a Varázsfuvola operában is játszottam Papagéna szerepét.
Nagyon szép 25 év után fölkerültem Budapestre, szabadúszó lettem, de kinyílt előttem a világ, bekerültem az INTEROPERETT csapatába, turnézhattam küföldön, megtalált a televízió is, rengeteg felvételt készítettek velünk, majd 11 évig a Budapesti Operettszínházban játszottam.
– Ha azt kérdezem, hogy melyik a kedvenc műfaja: próza, operett, opera, sanzon, musical, magyar nóta?
– Semmiképpen nem az opera, az csak egy „kirándulás” volt, engem a zenés műfajban, az operettben foglalkoztattak legtöbbet, de mivel az évek telnek, az ember tudja, hogy az operett korhoz van kötve, ezért én kértem az igazgatóságot, hogy próbáljuk meg a prózai vonalat is. Sikerült, élveztem azt is, mai napig is játszom prózát, de ugyanúgy szeretek magyar nótát is énekelni, ami szívemben nagyon jó helyen van.
– Nos, hogy lesz szubrettből primadonna? Sokan azt hiszik, hogy egyszerű, de szerintem egyáltalán nem, hisz egy primadonnának más hangadottsággal kell rendelkeznie.
– Igen, pontosan így van, a szubrettnek nem kell úgy énekelnie, mint egy primadonnának, hisz pörgés, tánc közben nem is lehet.
Én szerencsés voltam, hogy több adottság megadatott számomra…, majdnem 50 éves voltam, amikor elkezdtem énekelni tanulni, de igazán a szoprán szerepekben érzem jól magam, de az összes primadonna számot is több nyelven tudom és előadtam.
– Ön szerint mi a fontosabb a színpadon: a hang vagy a szöveg? Szerintem fontos, hogy a közönség értse a szöveget.
– A zenei műfajban minden nagyon fontos: a muzsika, a zene, a hang főleg a primadonnáknál lényeges, nagyon fontos a varázslat, ami nélkül nincs operett, és igenis úgy kell énekelni, hogy mindent értsen a közönség…, legalább annyira fontosak a prózai jelenetek is. Mindezeket megköveteli ez a műfaj.
– Az operettben kicsit színésznek is kell lenni, jól mondom?
– Nem kicsit, hanem kötelező annak lenni, át kell érezni a történetet és gyönyörűen kell előadni.
– Úgy tudom, 43 év után hívták meg a Budapesti Operett Színházba.
– Ez így van, pályafutásom 43. évében talált rám az Operettszínház, Kerényi Miklós Gábor igazgató hívott meg az újrarendezett „Csárdáskirálynőbe”, a főhercegnő szerepébe, amit aztán 11 évig játszottam. Bejártuk vele a világot, játszottuk arabul, németül, olaszul, ukránul.
– Ki a példaképe, mint előadó?
– Én mindenkitől tudok tanulni, ezt a szakmát el kell lesni, a nagyoktól, az előadóktól, a mesterektől. Én a mai napig is el tudok raktározni tőlük valamit, figyelem, hogy ki… hogyan, mit csinál a színpadon?
Ugyanúgy, én is szívesen megosztom 55 éves tapasztalatom a fiatalokkal, a kezdőkkel.
– Kedvenc szerepe, alakítása?
– Nem tudnék választani, sok van, mindeniket másért kedvelem.
– Van-e olyan szerep, amit nagyon szeretett volna, de nem kapott meg?
– Az operett szubrettek közül nincs, mert azokat majdnem mind eljátszottam, prózai szerepekben van több is, ami elment mellettem, de nem kell ezekkel foglalkozni.
Most például kedvencem ez az est, amit önöknél Nagybányán fogunk előadni Heller Tamás barátommal együtt.
– Lánya, Fonyó Barbara is örökölte tehetségét, hisz operaénekes lett. Voltak-e közös fellépéseik?
– Sok évig nem volt, mert más műfajban dolgoztunk, viszont az én ötletem volt egy közös est 2006-ban, a „Páratlan páros” anya-lánya produkció, operett kontra opera…, óriási sikere volt. Aztán az 50 éves jubileumi gálámon is természetesen fellépett Barbara színpadi partnereim mellett, külön kiemelném Berkes Jánost, akivel 1985 óta dolgozom együtt.
– Mi a véleménye a manapság divatos celebekről, akik mostanában uralják a képernyőt?
– Sajnos a mai fiatal tehetséges színészeket nem ismeri a közönség, mert helyüket a celebek foglalták el.
– Tudjuk, hogy a magyar nóta és az operett hungarikum… Mégis, miért nem vevő rá a fiatalság, sőt a középkorúak közül is kevesen érdeklődnek iránta?… Tarnai Kiss László ezt nyilatkozta: majd beleöregednek…
– Ez így van, beleöregednek, több magyar nóta műsornak kellene lenni a televízóban is, de ott is felhígult a nívó.
– Van-e különbség az anyaországi és a külhoni fellépések között?
– Őszintén megmondom, hogy Édesapám rokonai székelyföldiek, sokszor jártam Erdélyben, de SOHA NEM léptem fel, ez lesz az első fellépésem Önöknél.
– Számunkra ez nagyon megtisztelő, köszönjük. Mivel készülnek Önök Nagybányára? Mire számítson a közönség, elárulhatunk picit erről?
– Ez egy két részes színházi est lesz, amit a kedvenceinkből válogattunk össze Tamással, a pályafutásunk alatt eljátszott szerepekből, lesznek benne magánszámok, lesz benne próza, kis komoly drámai blokk is, fantasztikus kabaré jelenetek, operett, sanzon, magyar nóta. Egy vidám, szórakoztató esttel várjuk a nagybányai közönséget, reméljük mindenki megtalálja számára azt, ami neki tetszik.
– Köszönöm a beszélgetést, várjuk Önöket szeretettel!
Kérdezett: Oravecz Gyöngyi
