A zsidó okiratokban a helység Kechnia néven szerepel. Az első zsidók Dragomérfalváról érkeztek Izakonyhára a 18. század elején. 1840-ben a zsidók száma 86 fő volt, 1921-ben pedig elérte a 477 lelket.
A faluban élő zsidók többsége napszámosként dolgozott a különféle erdészeti kitermeléseknél, tutajosként vagy iparosként.
A temető a 18. század végén alakult, az első zsinagóga pedig a 19. század közepén épült. Az itteni közösség nem volt önálló, előbb a szigetihez, majd a dragomérfalvihoz csatolták.
„Az 1900-as évek elején az ismert haszid rabbi, Pinha Sapira Izakonyhára költözött. A helységben élő összes zsidónak jiddis volt az anyanyelve.
1944. április közepén Izakonzha zsidóit a magyar fasiszta csendőrök a Dragomérfalvi gettóba hurcolták, májusban pedig Felsővisó vasútállomásáról Auschwitzba deportálták.
Szinte az összes helyi zsidót itt ölték meg a nácik. Az a néhány túlélő, aki hazatért, az 1940-es évek végén emigrált. 1948-ban Izrael állam szabadságharcában két helységbeli zsidó halt meg.
Ma már nem élnek zsidók Izakonyhán”, tájékoztatott Cotos Róbert, a Maramures Heritage Egyesület elnöke.