Az 1768-as összeírásban négy zsidó családot, összesen kilenc főt soroltak fel, míg a másik két Visón más zsidót nem. Továbbá szinte biztos, hogy Máramarosnak ezen a vidékén ott volt az első zsidó gyerekek iskolája.
A falu zsidó lakossága számának a csúcsát az első világháború előtt érte el, amikor a zsidó lakosság elérte a teljes lakosság 14,6%-át. 1930-ban 604 zsidó élt a városban, többségüknek a jiddis volt az anyanyelve.
A közösség utolsó elnöke Ganer Jakab, Fenj Maghed pedig az utolsó rabbi.
Alsóvisó közössége fennállásának teljes ideje alatt a felsővisói közösségnek volt alárendelve.
A holokauszt idején az alsóvisói zsidók sorsa megegyezett a környékbeli zsidókéval. Néhány nappal az 5704-es húsvét (1944) után a falu összes zsidóját összegyűjtötték, és átvitték őket a felsővisói gettóba. A férfiak gyalog mentek, veréstől és bántalmazástól szenvedtek, míg a nőket és a gyerekeket szekéren szállították a gettóba. Helyénvaló pozitívan megjegyezni több felsővisói nem zsidó lakost, akik megpróbáltak egy kis élelmet a gettóba szállítani.
A háború után pár alsóvisói zsidó visszatért a faluba. Az 1950-es évek végén szinte az összes zsidó elhagyta a falut. A legtöbben Izraelbe alijáztak. Ma Alsóvisón nincsenek zsidók.
Cotos Robert, a Máramaros
Heritage Egyesület elnöke
