Petőfi körtefája címmel felhívást tesz közzé a Magyar Kultúráért Alapítvány a költő bicentenáriuma alkalmából. Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz hozzáférhet minden falu és közösség, amely csatlakozik a felhíváshoz.
A hagyomány szerint Petőfi Sándor utolsó estéjét 1849. július 30-án Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt töltötte, és másnap e városkából indult fehéregyházi útjára.
A hajdani Gyárfás-kúria eredeti körtefáját még a 19. század második felében mentette meg egy lelkes székely atyafi. Az öreg körtefa Petőfi egyetlen élő tanúja – emlékszik vissza Mikó Imre, Petőfi egyik legjobb kutatója az 1970-es években. „Mondják, hogy a Gyárfás-család időnként marhavérrel öntözte meg a tövét, és így maradt meg.” Az 1950-es években Kányádi Sándor verset írt róla Haldoklik az öreg tanú címmel. Ennek kezdősorai kerültek Székelykeresztúron a körtefacsonkra, amely a végét járta:
„Haldoklik az öreg tanú
Petőfi vén körtefája
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára.”
A fa termő ágát napjainkban Kovács Gyula pomológus, a Tündérkert létrehozója oltotta tovább. (A Tündérkert célja bizonyos kultúrnövények – jellemzően gyümölcstermő fák és cserjék – régi, eltűnőben lévő fajtáinak megőrzése.) Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz a Petőfi-emlékév során most bármely falu és közösség hozzáférhet.
A Magyar Kultúráét Alapítvány arra kéri a hazai és külhoni közösségeket, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz, és Petőfi körtefájának újraültetése mellett gyűjtsék össze saját falujuk, régiójuk legjellemzőbb gyümölcsfáit, illetve az ehhez kapcsolható néprajzi örökséget (históriák, legendák, dalok, ételek stb.), hogy mindezzel saját közösségük önismeretét, önbecsülését erősítsék. A felhíváshoz – a gyűjtés anyagának rövid bemutatásával – a petofikortefaja@kultura.hu e-mail címen lehet csatlakozni.
Jelentkezési és beküldési határidő 2023. március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.
A felhívásban részt vevő közösségeket megajándékozzák Petőfi körtefájának oltványával, emellett egyéb oltványokhoz is hozzájuthatnak.
Petőfi Sándor ahhoz a reformkori nemzedékhez tartozott, amely a magyar tájat újra fölfedezte, s versekben, dalokban, tájrajzokban és egyéb „beszélyekben” is megörökítette. Ebben az időszakban lép színre az a tudós társaság is, amelynek a modern magyar gyümölcskultúra megteremtését köszönhetjük. A régi magyar gyümölcsök leltárát Entz Ferenc (1805-1877) jegyzi, s ő hozza létre az első kertészeti tanintézetet is. A Pilvax-körből indul a magyar gyümölcsészet legnagyobb alakja, Bereczki Máté (1824-1895) is. Mindketten menekülő ’48-as honvédtisztek, akik az elnyomatás éveiben pályájukat elhagyva, életüket a magyar gyümölcsészet ügyének szentelik, és páratlan teljesítményükkel az egyetemes magyar kultúrát szolgálják.
(Magyar Kultúráért Alapítvány)
