Február 11-én, vasárnap került sor az irodalmi kör februári találkozójára, melyet Apjok Norbert független Máramaros megyei parlamenti képviselő és Kovács Emil Lajos szatmárnémeti festőművész is megtisztelt jelenlétével.
Ezúttal a település leghíresebb szülötte, Sylvester János életével és életművével ismerkedhettünk meg, Huszár László Zsolt tiszteletes jóvoltából.
Ugyanakkor a jelenlévők egyetértettek abban, hogy az immár öt esztendős irodalmi kört Vitéz Szilágyi Adalbert-Béláról nevezzék el. Szilágyi Adalbert-Béla, mindenki Béla bácsija, a költő, Szilágyi Domokos testvérbátyja 1963-tól a közelmúltban bekövetkezett haláláig folyamatosan azért munkálkodott, hogy a váraljai magyar oktatás fennmaradjon, a magyar közösség pedig szülőföldjén boldoguljon.
Szerteágazó tevékenységét nehéz lenne ismertetni, ezért – a teljesség igénye nélkül – csupán néhányat említek meg fontosabb megvalósításaiból. Nevéhez fűződik a Sylvester-kultusz felélesztése, ennek érdekében kutatásokat végzett, felvette a kapcsolatot a sárvári illetékesekkel, minek eredményeképpen a két település között máig tartó és folyamatosan bővülőtestvérvárosi kapcsolat jött létre. Szilágyi Adalbert-Béla sokat tett a helyi magyar iskola megmaradásáért és a tagozat önálló iskolaépületbe való költöztetéséért. Egyházi vonatkozásban is sokat köszönhetünk neki, és nem csak a szinérváraljai református közösség szintjén. RMDSZ elnökként, városi tanácsosként, számos más tisztség betöltőjeként mindig a magyar közösség érdekeit tartotta szem előtt… És még hosszan sorolhatnám.
Úgy gondolom, az irodalmi kör Szilágyi Adalbert-Béláról való elnevezése méltó megkoronázása egy sokoldalú és gazdag életműnek.
Tamási Attila
