Erőss Zsolt, becenevén Hópárduc, Csíkszeredában született, 1968 március 7-én és 2013-ban hunyt el a Kanzsendzöngában, a Himalájában. Székely hegymászó volt aki 2002. május 25-én első magyarként mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát(Mount Everest).
Ö Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója; tíz 8000 m fölötti csúcsot ért el sikeresen, kilencet kiegészítő oxigén nélkül (ebből kettőt műlábbal), amivel a nemzetközi élmezőnybe is bekerült.
Egyetlen Oxigénes mászása a Mount Everest volt 2002-ben. Az akkori expedíció célja a csúcs elérése volt. Pontosan az, hogy legyen magyar megmászója a csúcsnak. Ezért használt oxigént, viszont a csapat terveibe volt a csúcs újbóli megmászása oxigén nélkül.
Teljesen önállóan mászta a csúcsokat. Magashegyi teherhordók(Serpák) és pótlólagos oxigén nélkül.
Első expedíciós hegymászására 1990-ben került sor az Elbruszon (5642 m). A következő években megmászta a Tien-san és a Pamír több csúcsát: az Usbát (4695-4710 m), a Han-Tengrit (6995 m), a Pobedát (7439 m), a Lenin-csúcsot (7134 m), a Korzsenyevszkaját (7106 m) és a Kommunizmus-csúcsot(7495 m). Mivel megmászta a volt Szovjetunió mind az öt 7000 m feletti csúcsát, megkapta a Hópárduc címet.
1996-ban tagja volt az első magyar Mount Everest-expedíciónak, ahol két sikertelen csúcstámadást hajtott végre. Első nyolcezrese a Nanga Parbat (8126 m) volt 1999-ben, amelyet új útvonalon hódított meg. 2002-ben a Csomolungma második csúcstámadása oxigén használatával sikeres lett, ezzel első magyarként elérte a csúcsot. Ettől az évtől csak hegymászásból élt.
2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval létrehozta a Magyar Himalája-expedíciók sorozatot. Ennek keretében a következő években hat nyolcezrest mászott meg.
Balesete és visszatérése
2010. január 2-án balesetet szenvedett a Magas-Tátrában. Két társát biztosította, amikor egy hóerkély leszakadása miatt megcsúsztak. Telefonon értesítették a hegyi mentőket, akik azonban a rossz időjárás miatt nem tudtak helikopterrel értük menni, ezért egy 45 fős gyalogos csapatot küldtek a mentésre. A balesetben mindhárom magyar hegymászó megsérült, az első hírek szerint még egyikük sem maradandóan. Erőss Zsolt mindkét lábát eltörte. Jobb lábát a nyílt, darabos törés várható szövődményei miatt és a korai rehabilitáció lehetősége érdekében január 10-én térd alatt amputálták. Bal bokatörése szövődménymentesen gyógyult. Kollár Lajos úgy nyilatkozott, hogy a műtét Erőss Zsolt további mászókarrierje érdekében is történt, és akár már 2010 őszén újabb nyolcezres csúcsán állhat.
2010 márciusában protézissel újra járni kezdett, júniusban pedig a hegymászáshoz is visszatért. Szeptember végén 7100 m magasra jutott fel a Cso-Oju-expedíció keretében; a lavinaveszély miatt a csúcstámadást nem vállalták. 2011 tavaszán műlábbal jutott fel a Lhoce csúcsára (8516 m). 2012 októberében a MOB környezetvédelmi bizottságának tagja lett.
Az utolsó expedíció
2013. május 20-án Kiss Péterrel együtt elérte a Kancsendzönga csúcsát, azonban a feljutás túl sok időt (közel 24 órát) és energiát vett igénybe, és a két hegymászó nem tudott visszaereszkedni a 4. táborba. A csúcs közelében, komoly védőfelszerelés nélkül eltöltött két nap után – az expedíció vezetője és több más hegymászó egybehangzó állítása szerint – már bizonyosnak volt tekinthető, hogy a két hegymászó nincs életben. Végül május 22-én az expedíció vezetése – sikertelen keresést követően – eltűntnek nyilvánította őket.
Kiss Péter kicsúszott, holttestét május 21-én a kora reggeli órákban látták és le is fényképezték a 4-es tábor közelében. Erőss Zsolt holttestét 2014 tavaszán látták a rámpán kb. 8100 m-en, és igazolták az azonosságát.
Forrás: Wikipédia,Index.hu,Hópárduc Alapítvány
Oravecz Csongor
