Leövey Klára (1821-1897) élete az erdélyi vidéken kezdődött, Máramarosszigeten ahol édesapja, Leövey József földbirtokos és megyei táblabíró volt. Édesanyja, Szathmáry Eszter, zenében és éneklésben is kiképezte. Klára már fiatalon aktívan részt vett a társadalmi életben, tagja volt a máramarosszigeti jótékonysági egyesületnek, ahol színészként és énekesként is tevékenykedett, segítve ezzel az egyesületet.
1846-ban Pesten a Teleki Blanka által alapított nőnevelő intézetben dolgozott nevelőként és tanítónőként. Klára lelkesen támogatta az 1848-as forradalmat, és a fegyverletétel után is reményt próbált ébren tartani a magyarokban. Később a Habsburg-közigazgatás bezáratta az általa vezetett magyar szellemű nevelő intézményt.
Klára politikailag aktív maradt, és újságíróként is tevékenykedett. 1889-ben Budapestre költözött, ahol a társadalmi és irodalmi élet meghatározó alakjává vált. Szellemi frissessége és tettrekészsége idős korában is megmaradt. 1897-ben tragikus balesetben vesztette életét, amikor egy omnibusz elgázolta Budapesten. Temetése a fővárosban történt, de végső nyughelye Máramarosszigeten, a ref
